Takarmányozás, takarmánynövény termesztés

Idén nagy sokan bizonytalanok, gondolkodnak, mit vessenek. Sokfelé tapasztaltuk, hogy a gazdák egyszerűen a takarónövények felé fordultak a főkultúra helyett, főképpen a rossz gabona árak miatt. Akiknek viszont állatállományuk van, tenniük kell azért, hogy mindig megfelelő mennyiségű takarmány álljon rendelkezésre. Május végén járunk, azonban még mindig nem késő elvetni a nyári takarmánykultúrákat, amelyhez a csapadékok után a legtöbb helyen most ideálisan nedves a talaj.

Az egyre gyakoribb aszályos időszakok miatt a betakarítás idejére a kukorica gyakran lábon elszárad, ebből kifolyólag a beltartalma és emészthetősége jelentősen csökken. Ezért merül fel az igény, hogy a silókukoricát részben-, vagy egészben váltsuk ki olyan nyári vetésű kultúrákkal, amelyek hasonló energiatartalmúak, fehérjében jobbak (de legalábbis nem rosszabbak), jobban bírják a szárazságot.

Az indiai köles egy hazánkban kevésbé ismert kultúra, pedig kiváló tulajdonságokkal rendelkezik! Magas a szárazságtűrése, hasonlóan a szudánifűhöz, a moharhoz és a cirokhoz. Nagy előnye, hogy kötöttségek nélkül legeltethető, semmilyen toxikus tartalma nincsen szemben a szudánifűvel.

A szudánifű a moharhoz hasonlóan szintén egy melegkedvelő növény, olyannyira, hogy éjszaka és hajnalban sem lehet 3-4 foknál hidegebb. A +1°C is képes komoly károkat okozni a szudánifűnél. Éppen ezért az ideális vetési ideje május második felére tehető, amikor a talajhőmérséklet már 10-12 fokos.

A mohar egy nagyon gyors növekedésű, 60 napos tenyészidővel bíró növény, amely bár egyszer kaszálható, azonban kiválóan alkalmas köztesvetésekre. Másodvetésbe vethető rozs, szenázsolt rozs, őszi keverék, tavaszi keverék (zabos borsó), borsó, őszi árpa és korán betakarított búza után is. A mohar jól kombinálható pillangós növényekkel, mint az alexandriai here vagy a bíborhere, esetleg a tavaszi bükköny.

Hazánk éghajlata egyre kiszámíthatatlanabb. Az állattartók számára nem kis feladat ilyen körülmények között a rendelkezésre álló pár hónapban megtermelni az éves takarmányszükségletet. A lótartókra ez hatványozottan igaz, hiszen a takarmány alapját a jó minőségű legelő és széna jelenti. Az előállításra két mód van: vásárlás útján vagy saját legelő/kaszáló területek fenntartásával.

A szudánifű a szarvasmarha takarmányozásba mára már igen kedvelt tömegtakarmány. Kiváló alkalmazkodóképessége, szárasságtűrése és rövid tenyészideje lehetőséget kínál a gazdák számára, hogy kedvezőtlenebb talajviszonyok és kevés csapadék mellett is nagy mennyiségű és jó beltartalommal bíró tömegtakarmányt készíthessenek.

Ahhoz, hogy megértsük Olaszországban mi okozza a nagyfokú érdeklődést a szárazság tűrőbb növények iránt, meg kell vizsgáljuk az éghajlatát.

Vannak olyan gazdaságok, amelyek lényegesen nagyobb területtel rendelkeznek, mint amennyi a állomány szükségletét fedezi. Ezeknél a gazdaságoknál sokszor megfigyelhető, hogy a tömegtakarmányok másodlagos helyet foglalnak el az árunövényekkel szemben. Egész egyszerűen azért, mert sok helyen még mindig az a szemlélet van, hogy a növénytermesztés hozza a hasznot, a tejtermelés pedig viszi.

Milyen változásokra számíthatunk a mezőgazdaságban a klímaváltozás hatására? Milyen szárazságtűrő növényeket érdemes vetni és mit tehetnek a gazdák, hogy mindig legyen elegendő takarmány az állatok számára?

A marhatartók legfontosabb feladata: elegendő mennyiségű
és minél jobb minőségű takarmányt termeszteni az állomány számára. A gazdaságok nagy részénél természetesen
a silókukorica adja a takarmánybázis alapját, ezt egészítik ki
lucerna- és fűszénával, valamint szenázsokkal. Az abrak és a
fehérjekiegészítés pedig azt teszi lehetővé, hogy a takarmány
összetétele kifogástalanul megfeleljen a tehenek igényeinek.
Minél nagyobb mennyiségben szükséges a tömegtakarmányokhoz a kiegészítés, annál drágább a takarmányozás.

Hazánk éghajlata egyre kiszámíthatatlanabb. Az állattartók számára nem kis feladat ilyen körülmények között a rendelkezésre álló pár hónapban megtermelni az éves takarmányszükségletet. A lótartókra ez hatványozottan igaz, hiszen a takarmány alapját a jó minőségű legelő és széna jelenti. Az előállításra két mód van: vásárlás útján vagy saját legelő/kaszáló területek fenntartásával.

A szar vas marha kérõdzõ állat, ami azt jelenti, hogy
több üregû össze tett gyomorral rendel kezik,
melynek elsõ szakasza a bendõ. A bendõ fölfog ható
úgy, mint egy fermentor tartály, amely mikrobák
millióit tartal mazza. A bendõ akkor mûködik opti -
má lisan, ha a cellu lóz bontó mikro or ga niz musok
kerülnek túlsúlyba az egyéb (kemé nyítõ-, cukor -
bontó stb.) mikro bákkal szemben. Az pedig, hogy
milyen mikrobák kerülnek túlsúlyba, attól függ,
hogy mit eszik a kérõdzõ

A marha-, birka- és kecsketartók legfontosabb feladata a megfelelő mennyiségű, minél jobb beltartalmú, minél kevesebb kiegészítést igényló tömegtakarmány előállítása. A szarvasmarhatartó gazdaságok nagy része a megkerülhetetlennek tartott silókukoricán kívül jellemzően lucernát és áttelelő szenázskultúrákat termeszt.

A marhatartók legfontosabb feladata: elegendő mennyiségű
és minél jobb minőségű takarmányt termeszteni az állomány számára. A gazdaságok nagy részénél természetesen
a silókukorica adja a takarmánybázis alapját, ezt egészítik ki
lucerna- és fűszénával, valamint szenázsokkal. Az abrak és a
fehérjekiegészítés pedig azt teszi lehetővé, hogy a takarmány
összetétele kifogástalanul megfeleljen a tehenek igényeinek.
Minél nagyobb mennyiségben szükséges a tömegtakarmányokhoz a kiegészítés, annál drágább a takarmányozás.

Hogyan hat a klímaváltozás a takarmánytermesztésre, illetve a mérsékelten szárazságtűrő silókukorica
mellett milyen egyéb kultúrákhoz fordulhatunk? Cikksorozatunk első részében megvilágítjuk a probléma
mibenlétét, és a szárazságtűrő alternatívákkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre is választ adunk.

A gazdaságos szarvasmarha-tenyésztésnek központi eleme a takarmányozás, de a jól összerakott receptúráktól önmagában még nem lesz eredményes a munka. Csak akkor tudunk hosszú távon is sikeresen gazdálkodni, ha az állattenyésztést egy komplett, okszerűen megtervezett koncepció mentén építjük fel, amelynek a takarmányozás mellett egyenrangú része a takarmánynövény-termesztés, a szaporodásbiológia és a tartástechnológia is. Ezért mi sem kizárólag takarmány-receptúrákat állítunk össze a hozzánk forduló partnereknek, hanem a takarmányok megtermesztésével, az állatok tartásával és menedzsmenttel kapcsolatos kérdésekben is teszünk javaslatokat.”

Magas cellulóz- és rosttartalmú takarmánynövények termesztésével és optimális fenofázisban történő betakarítással javítjuk a bendő mikroflóráját, az állatok emésztési folyamatait, általában véve egészségi állapotukat. Ráadásul ily módon kevesebb vásárolt fehérjehordozóra van szükség (szója, repce, napraforgódara) és nincs szükség adalékanyagokra (védett zsír, védett fehérje, koncentrátumok, élesztők stb.), így jelentős költség takarítható meg.

A mezőgazdasági termeléssel elérhető maximális bevételt és az elérhető hasznot nagy mértékben meghatározza a rendelkezésre álló terület nagysága. Az összes terület nagyságát sokszor lehetetlen változtatni, viszont a kihasznált ság növelésével az egy hektárról lekerülő növényi produktum megnövelhető. Ez azt is jelenti, hogy a bérelt területeknél a bérleti díj is több kultúrán oszlik el.

Mottó: Föld ne álljon üresen! A növényi összetétel alap vetően meghatározza vállalkozásunk sikerét, ezért érdemes döntésünk során több tényezőt is figyelembe vennünk. A döntési folyamat első része a környezeti igények és korlátok feltérképezése.

Könnyen elfogadható, hogy érdemes olyan kultúrát telepíteni az üresen álló földterületre, amellyel ugyan árunövényt nem, de olyan takarmányt termesztünk, amelyet saját állatállományunkkal hasznosítunk, kevesebb fehérjehordozót vásárolunk, és közben még a talajt is javítjuk. Sokkal nehezebb azonban elfogadni, hogy olyan kultúrával vessük be földünket, ami se nem árunövény se nem takarmány, egyedül a talaj és a követ kező kultúra számára hozhat valami nehezen meghatározható előnyt.

A tömegtakarmány termesztés egyszerűsége és kiszámíthatósága nagyon fontos szempont, de mára már egyáltalán nem tűnik sem kiszámíthatónak, sem egyszerűnek az alapvetően silókukoricára alapozott takarmányozás. 

Az elmúlt néhány év megváltoztatta az időjárásról alkotott képünket. Kiszámíthatatlanná vált
a klíma, például a száraz időszakokat hirtelen lezúduló esők követik. Mit tehet a gazdálkodó,
ha állatállománya biztonságos és gazdaságos takarmányozására törekszik? Az áttelelő
takarmánykultúrák egyszerre javítják a vetésforgó hibáit és teremtenek biztonságos
takarmányozásbázist. Sok állattartó régóta termeszt áttelelő takarmányt, például szenázsolni
való rozst, tritikálét, őszi gabona-pillangós takarmánykeverékeket vagy egyéves olaszperjét.
Cikkünkben ezek összehasonlításával szeretnénk segíteni a választásban, és bátorítani azokat,
akik még nem indultak el ezen az úton.