Nyári takarmánykultúrák összehasonlítása
A marha-, birka- és kecsketartók legfontosabb feladata a megfelelő mennyiségű, minél jobb beltartalmú, minél kevesebb kiegészítést igényló tömegtakarmány előállítása. A szarvasmarhatartó gazdaságok nagy része a megkerülhetetlennek tartott silókukoricán kívül jellemzően lucernát és áttelelő szenázskultúrákat termeszt.
Felváltható a silókukorica? Melyik nyári takarmánynövény mire használható?
A marha-, birka- és kecsketartók legfontosabb feladata a megfelelő mennyiségű, minél jobb beltartalmú, minél kevesebb kiegészítést igényló tömegtakarmány előállítása. A szarvasmarhatartó gazdaságok nagy része a megkerülhetetlennek tartott silókukoricán kívül jellemzően lucernát és áttelelő szenázskultúrákat termeszt.
A klímaváltozás hatására azonban az utóbbi években a nyarak melegebbé, sokszor szárazabbá, de mindenképp kiszámíthatatlanabbá váltak. Ilyen viszonyok mellett nagy kockázatot jelenthet a silókukoricának jelentős szerepet szánni a tömegtakarmány bázison belül.
Az új, nyári vetésű, melegkedvelő és szárazságtűrő kultúrák, mint a BMR cirok, az igényesebb szudánifű hibridek, a mohar, az indiai köles és a trópusi pillangósnövények mind megoldást jelenthetnek. Az alábbiakban segítünk eligazodni a különböző alternatívák között, valamint azt is bemutatjuk, melyiket milyen céllal érdemes vetni, illetve milyen körülmények között érhető el velük a leglátványosabb eredmény.
Szárazságtűrő alternatívák silókukorica helyett
A klímaváltozásnak köszönhetően egyre nagyobb kihívást jelent a nagy mennyiségű, magas emészthetőségű silókukorica-szilázs előállítása. A nyári csapadék eloszlása egyre egyenetlenebb, gyakran a kritikus időszakban (megtermékenyülés, szem berakódás) hiányzik az eső, ezáltal csökkentve a termésmennyiséget, a betakarításkori nagy meleg hatására a kukorica 2-3 nap alatt megszáradhat, csökkentve a termék emészthetőségét. Ezek a problémák könnyű, homokos talajokon fokozottan jelentkeznek, megkérdőjelezve ott az öntözés nélküli kukoricatermesztés létjogosultságát.
Kisebb vízigény, jó beltartalom: Little Giant BMR silócirok
A cirok a kukoricánál igénytelenebb, 30-40%-kal kevesebb vizet igényel, a tápanyagigénye is alacsonyabb. A silócirkot már régóta termesztik Magyarországon, ám a termék úgy rögzült a gazdák tudatában, mint üszők, illetve húsmarhák számára alkalmas tömegtakarmány. Ennek a véleménynek az alapja a régebbi fajták gyengébb beltartalma volt, azonban a cirok genetikája is sokat fejlődött az évek során, és megjelentek az ún. BMR silócirok (Brown Mid Rib – „barna főér” rövidítése) változatok.
A BMR cirkok a hagyományos silócirkokhoz képest 15-25%-kal kisebb lignint tartalmaznak, az eredmény könnyebben emészthető és ízletesebb takarmány. Az alacsonyabb lignintartalom azonban hajlamosít a megdőlésre, ez jelentősen csökkentheti a hasznosítható termésmennyiséget. Ezért az olyan nagy bugájú BMR silócirok fajták vetését javasoljuk, amelyek „dwarf” jellegűek, alacsonyabbra, csak 1,8-2 méter magasra nőnek, rövid szártagúak, és kevésbé hajlamosak a megdőlésre. Ez a típus, bár alacsonyabb, a nagyobb levélméretének és a jelentős magmennyiséget tartalmazó bugának, valamint a magasabb ajánlott vetőmag normának (300-350.000 szem/ha.) köszönhetően képes jó talajon 40- 50 tonna zöldtömeget adni.
Vajon alkalmas-e ez a típusú silócirok a silókukorica-szilázs kiváltására a tejelő tehenek takarmányozásában? Erre a választ egy konkrét gazdaságban termelt Little Giant BMR cirok és silókukorica összehasonlítása, és az itt végzett etetési kísérlet adja meg.
Az elmúlt években a Little Giant BMR bebizonyította, hogy nemcsak a termésbiztonsága miatt jelenthet alternatívát a tejelő gazdaságok számára. A bevizsgálási eredmények alapján kiderült, hogy keményítő tartalma (302 g/kg sza.) és emészthetősége (72,8%) is eléri egy közepes silókukorica szilázs értékeit, a fehérje tartalma pedig kicsit kedvezőbb is (80 g/kg sza.). Így nem meglepő, hogy a gazdaságokban a közepes minőségű silókukorica-szilázst a Little Giant BMR szilázzsal felváltva a tejtermelés nem csökkent.
zért azokban a gazdaságokban, ahol nincs lehetőség öntözésre, a silókukoricánál kisebb vízigényű Little Giant BMR cirok megoldást jelenthet a silókukorica kiváltására, vagy legalábbis részbeni helyettesítésére.
Előfordulhat, hogy jó talajon, a Little Giant BMR-énél nagyobb terméseredményt szeretnénk elérni. Ebben az esetben tanácsoljuk az Asolo Bis cirokkeverék használatát. Ennek az egyik alkotóeleme a Little Giant BMR cirok, ezt egészítették ki egy másik BMR cirok hibriddel, ami magasabbra nő. A két BMR cirok keveréke így maximálisan ki tudja használni a jó talajadottságokat, gyengébb energiatartalmú, de nagyon jó emészthetőségű takarmányt ad.
Gyengébb talajokon a legfőbb szempont a rossz körülmények között is megbízhatóan nagy termésmennyiség produkálása, jó beltartalommal. Ennek érdekében az Asolo Tris cirokkeveréketérdemes vetni. Ez egy hagyományos silócirok, egy cukorcirok és egy BMR silócirok keveréke.
Széna, szenázs, legelő nyári vetésű kultúrákkal
A klímaváltozás hatására előfordulhat, hogy éppen a szenázs, széna vagy a legelőfű mennyiséget kell pótolni tavasz végi, nyári, vagy akár aratás utáni vetéssel. Melyik kultúrák lehetnek erre alkalmasak? Elsősorban szóba jöhet a szudánifű, a mohar és az indiai köles.
Lássuk, melyiktől mit várhatunk, mik az előnyeik és a felhasználásuk korlátai.
Szudánifű – gyors növekedés, legeltetés óvatosan
A szudánifű fajták és hibridek melegkedvelők és szárazságtűrők, kaszálás vagy legeltetés után újra sarjadnak, így, ha fővetésben van lehetőség kaszáló kultúrát vetni, a szudánifű tökéletes választás. A fajta vagy hibrid kiválasztásánál érdemes nemcsak a nagy termésmennyiségre koncentrálni, tejelő állomány számára feltétlen a finom szálú Hay King BMR (barna levélerű) szudánifű hibridet ajánljuk, ami kiválóan emészthető. Húsmarhatartóknak a szintén finom szárú Monarch szudánifű hibridet javasoljuk, széna és szenázskészítésre.
Ezek a szudánifű hibridek májusi vetéssel, háromszori kaszálással 8-12 tonna szárazanyagtermésre képesek. Gyorsan növekszenek, a vetéshez képest 60-65 napra már virágoznának, de érdemes derékmagasságban vágni, korán betakarítva 70% körüli emészthetőséget és 10-12% körüli fehérjetartalmat várhatunk tőlük. Legeltetni is lehet, 50-60 cm körüli magasság felett, az amúgy jelenlevő kéksavtartalom miatt.
Mohar – ízletes takarmány, csak egyszer kaszálható
A mohar szintén melegkedvelő és szárazságtűrő kultúra, kaszálás után nem sarjad újra, de kedvelt másodvetésű takarmány. Előnye a szudánifűhöz képest a kedvezőbb beltartalma, ami azért nagymértékben a kaszáláskori vegetációs állapottól és a nitrogén ellátottságtól függ. Az elmúlt években 10 % és 16% közötti szárazanyaghoz viszonyított fehérjetartalmú mohart is láttunk, érdemes tehát nitrogénigényét kiszolgálni, illetve másodvetésként főképp jó területre rakni. Olcsó és nagyon ízletes takarmány, amit szénaként, vagy legeltetéssel is jól lehet hasznosítani.
Indiai köles – legeltetésre optimális, többször kaszálható
Az indiai köles hazánkban egy teljesen új kultúra, amely legelőfűként a moharhoz és szudánifűhöz képest is előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Szárazságtűrése vetekszik az övékével, többször kaszálható, vagy legeltethető, úgy, mint a szudánifű, viszont nincs kéksav tartalma, ezért érdemes alacsonyabban legeltetni. Az indiai köles hibridek között is vannak BMR genetikájúak, mint a Pampa mijo BMR, ezeknek az emészthetősége jobb, mint a többi fajtáé. Zsengén legeltetve a BMR hibrid indiai köles fehérjetartalma a 14-16%-ot is elérheti.
Hogyan érhetünk el további növekedést a nyári tömegtakarmányok fehérjetartalmában?
Bár az itt bemutatott növények fehérjetartalma önmagában is magasabb, mint a silókukoricáé, keverékben, melegkedvelő pillangósokkal (mint a lablab és a tehénborsó) együtt vetve a fehérjetartalom még tovább növelhető – ez pedig a kisebb fehérjehordozó igény miatt olcsóbbá teheti a takarmányozást.
A BMR szudánifű tehénborsós keverékben nagyon vonzó fehérjetartalmat ígért, de igényesebb, mint a szudánifű magában vetve. Jó eredményt akkor értek el vele a termelők, ha a vetésekor már eléggé felmelegedett a talaj, és elég nedvességet tartalmazott a kultúra megindulásához. A tehénborsó igényli a rhizóbiumok jelenlétét a talajban, ezért gabona-pillangós keverék után adta a legjobb eredményeket. Ha a területen a vetést megelőzően nem termesztettek pillangós növényt (borsót vagy bükkönyt), a siker érdekében érdemes a rhizóbiumos oltást végezni.