Javasolt vetőmagdózis: 15-20 kg/ha.
Nincs kéksav tartalma, ezért már alacsonyan is legeltethető, ilyenkor a fehérje tartalma jóval magasabb, mint a szudánifűnek. 1 méteres magasság alatt 16-17%-os szárazanyagra vetített fehérjetartalmat is elérhet, bugahányás kezdetén ez kb. 14%-ra csökken le.
Technológia:
Az indiai kölest 2-3 cm mélységbe kell vetni, májustól augusztus közepéig. Talajra különösebben nem igényes, de a 6-os pH-nál savanyúbb talajra érzékeny lehet.
A talaj legyen átmelegedett, ha másodveteményként vetjük, a vetést előzze meg egy gyors és sekély szántás vagy tárcsázás. Gabona vetőgéppel érdemes a vetést elvégezni. Nagyon fontos a vetés utáni gondos hengerezés.
A vetés után, mikor eléri a 15-20 cm-es magasságot, érdemes 60-70 kg hatóanyag nitrogént adni neki, és minden használati ciklus után újból 30 kg hatóanyagot.
A növény növekedése gyorsan megindul, a vetés után 6 héttel már kaszálható, legeltetni már 30 cm-es magasságban lehetséges, ezzel ráadásul a bokrosodását serkentjük, és a zsenge növekmény nagyon jó beltartalmú. 60 cm fölött már inkább kaszáljuk. Virágzás a vetést követően 75-80 nap múlva várható ,ilyenkor már kb 2 méter magas.
A növekedésével a minősége romlik, rostos lesz, és nem olyan magas a cukortartalma, mint a ciroknak, de a BMR hibrideknél ez a minőséggyengülés jóval kevésbé jellemző.
Amennyiben legalább 15 cm magasan kaszáljuk, megbízhatóan újrasarjad.
Az indiai köles fagyérzékeny, amennyiben jelzik az első őszi fagyokat, érdemes a növény gyors hasznosítására gondolni.
VIDEO
