Takarmányozás, takarmánynövény termesztés
2025.05.05 08:35

Aszálytűrő növények

Aszálytűrő növények

Az aszálytűrő növények közös jellemzője, hogy kevesebb vízzel is beérik, hatékonyabban hasznosítják a talaj nedvességtartalmát, fejlettebb a gyökérzetük, valamint kedvezőtlen csapadékviszonyok esetén alvó állapotba vonulnak. Ezek a növények nem váltanak át azonnal vegetatív fázisból generatív fázisba, így kedvezőtlen körülmények között is nagyobb termésbiztonságot nyújtanak, mint például a kukorica.

Az aszálytűrő növényekhez sorolhatók a különféle cirkok, cirok keverékek, szudáni füvek, mohar, valamint az indiai köles is. A korszerű BMR cirkok és BMR cirokkeverékek takarmányozási értékei egy közepes silókukorica takarmányértékének felelnek meg, azonban száraz körülmények között, illetve másodvetésként nagyobb termésbiztonságot kínálnak.

Noha a cirok ideális körülmények között nem múlja felül a kukorica beltartalmi értékeit, azokban az esetekben, amikor nem biztosítható megfelelő kukoricatermés, a cirok – aszálytűrő képessége révén – kevesebb vízfelhasználás mellett is stabil és értékes termést képes adni. A cirokkal nemcsak a tömegtakarmány (silókukorica), hanem részben vagy akár teljes mértékben a szemes kukorica is kiváltható a szarvasmarha takarmányozásában.

A BMR cirkokat és cirokkeverékeket fővetésben akkor érdemes elvetni, amikor a talajhőmérséklet eléri a 15–18 °C-ot, mivel hideg talajon kelésük egyenetlen, és könnyen elgyomosodhatnak. Tejelő állomány takarmányozására is alkalmasak, akár 30% keményítőt is tartalmazhatnak. Fehérjetartalmuk rendszerint meghaladja a silókukoricáét, emészthetőségük és alacsony lignintartalmuk pedig kifejezetten kedvező. A tej- és hústermelés alapjául egyaránt szolgálhatnak.

Másodvetésben őszi szenázsok után májusban–júniusban vethetők, a rövidebb tenyészidejű fajták alkalmazásával. Öntözés nélkül, másodvetésként jellemzően a lehetséges termés mintegy kétharmadát érik el – ez természetesen nagyban függ az aktuális csapadékviszonyoktól.