Blog
2023.11.22 15:32

Ezeket a szálastakarmányokat ehetik a lovak!

Ezeket a szálastakarmányokat ehetik a lovak!

Hazánk éghajlata egyre kiszámíthatatlanabb. Az állattartók számára nem kis feladat ilyen körülmények között a rendelkezésre álló pár hónapban megtermelni az éves takarmányszükségletet. A lótartókra ez hatványozottan igaz, hiszen a takarmány alapját a jó minőségű legelő és széna jelenti. Az előállításra két mód van: vásárlás útján vagy saját legelő/kaszáló területek fenntartásával.

Bármelyik lehetőséget választja a lótartó, tudni kell, hogy melyek azok a növények, amelyek lovak számára (is) ideális takarmányt jelentenek, hiszen nem minden takarmánynövény veszélytelen számukra. Valamint fontos, hogy minden lótulajdonos fel tudja mérni az előállított takarmány minőségét (akár veszi, akár kaszálja). Hiába ugyanis a megfelelő növény, ha a helytelen betakarítás vagy tárolás következtében alkalmatlanná válik a fogyasztásra.

Kiváló példa a 2022-es év, amikor az Alföldön a kevés csapadék miatt a kaszálók nem szolgáltattak elegendő szénát, így azt drágán a Dunántúlról és külföldről kellett beszerezni, ami igen nagy költséget jelentett amellett, hogy még a minőség is elmaradt a várttól.

Milyen is egy jó minőségű szálastakarmány és melyek az értékmérő tulajdonságok?

Érzékszervi vizsgálat alapján:

A jó széna ismérve a kiváló levél-szár arány, a friss szénaillat és az egészséges zöldes szín. Gyomnövényektől mentes és földdel nem szennyezett, nem penészes.

Ezt eddig bárki könnyedén felismerheti, viszont egy gondos gazda ennél többre figyel.

Beltartalom alapján:

Szárazanyag (Sza):

Ideális esetben a széna nedvességtartalma 10-17% (Sza:83-90%) között van. A 10% alatti széna törékeny, száraz és poros lehet, 18% felett pedig a penészedés okozhatja a romlást. A szélsőséges 25% feletti nedvességtartalom tűzveszélyessé is teszi a bálát. A nedvességtartalom meghatározásához célszerű és megtérülő befektetés beszerezni egy jó minőségű bála nedvességmérőt

Nyersfehérje (CP):

A széna fehérjetartalma széles határok között mozoghat, a széna típusától és a betakarítás időpontjától függően. Minél fiatalabb a kaszálandó fű vagy a pillangós, annál magasabb lesz a fehérjetartalma. A fűszéna fehérjetartalma 8-14% között mozog, a pillangós (lucerna) szénában pedig 15-22%-ot is elérheti. Általánosságban elmondható, hogy egy fiatal lónak 12-18% közötti fehérjetartalmú szénára van szüksége a megfelelő növekedéshez és fejlődéshez, míg a legtöbb kifejlett lónak elegendő az alacsonyabb fehérjetartalmú széna (10-12%). Természetesen egy edzésben vagy nehéz munkában lévő lónak több fehérjére van szüksége a megfelelő izomfejlődés érdekében.

Nyersrost:

A fenológiai fázis megállapítása döntően befolyásolja a takarmány emészthető rost tartalmát. Minél fiatalabban vágjuk le a növényeket, annál több az emészthető rost és kevesebb a lignin tartalom. A megfelelő beltartalom elérésének és a hozam maximalizálásának érdekében a kultúrát (fű, pillangós) a virágzás kezdete előtt vágjuk le. Az optimális nyersrost tartalom a lovak számára a szárazanyag 15-35%-a. A lucerna széna rosttartalma alacsonyabb, míg a fűszénáé magasabb, ami lehetővé teszi a ló számára, hogy több szénát egyen anélkül, hogy súlyfeleslege legyen.

Energiatartalom (DE):

A pillangós és a fűszéna energiatartalma is eltérő. A lucernaszéna általában több kalóriát tartalmaz kilogrammonként, mint a fűszéna. Így, ha a lóval lucernaszénát etetnek, akkor kevesebbet kell fogyasztania belőle testsúlyának fenntartásához. Sok lótartó, aki csökkenteni akarja a ló kalóriabevitelét, fűszénát etet a lucerna széna helyett.

Kalcium (Ca) és Foszfor (P):

A két ásványianyag kiegyensúlyozott aránya a széna típusától függően változik. Ideális esetben a kalcium-foszfor aránynak 3:1 és 1:1 között kell lennie a lovakban, más szóval egy lónak legalább annyi kalciumra van szüksége az étrendjében, mint a foszforra és soha nem fordítva.

Tekintsük át, hogy a hazai feltételek tükrében mennyire teljesülnek ezek a minőségi elvárások.

Sajnos a természetes gyepek elhanyagoltak és amellett, hogy kis mennyiségű termést adnak, a minőségük is rossz. Megtalálhatók rajta pillangósok, pázsitfüvek, savanyúfüvek, gyomnövények, mérgező- és gyógynövények egyaránt. A lovak pazarlóan legelnek, a legelő egyes részeit túllegelik, más részeit kihagyják, amivel elbillentik a számukra kevésbé kedvező növények irányába a legelő összetételét. Emiatt fokozottabban oda kell figyelni a lovak által használt legelők karbantartására, gondozására (például tisztító kaszálás), a megfelelő tartástechnológia kialakítása mellett (például szakaszos legeltetés, Paddock Paradise). Amennyiben lehetőség van rá, mindenképp érdemes a legelőket felújítani, melyről egy korábbi cikksorozatunkban olvashat részletesebben.

A kaszáló telepítésénél érdemes előnyben részesíteni a ló számára kedvelt füveket:

  • csomós ebír,
  • angol perje,
  • magyar rozsnok,
  • réti perje,
  • nádképű csenkesz,
  • réti-, vörös csenkesz
  • és zöld pántlikafű.

A takarmány jobb beltartalma érdekében célszerű pillangóssal vegyesen vetni, mint pl.: lucerna (kúszó lucerna), fehér here, vöröshere, bíborhere (1 éves), baltacim, édes csillagfürt.

Fontos, hogy a vetőmag keverékben a fű domináljon és a pillangós csak kis arányban legyen jelen (15-25%) a válogatás miatt. Többéves tapasztalatunk alapján kiváló megoldás a Zöld Ász vetőmagkeverék. Összetevők (csiraarány) tekintetében a következőket tartalmazza: csomós ebír (42%), nádképű csenkesz (26%), fehér here (21%), angol perje (11%).

Azok a tenyésztők és lótulajdonosok, akik nem rendelkeznek elegendő legelővel és/vagy kaszálóval, más alternatívák után kell, hogy nézzenek.

Cikksorozatunk első részében részleteztük, hogy a szudánifű nem éppen jó választás a lovak számára. Ezúttal azok közül az egynyári növények közül hoztunk néhány példát, amelyek biztonságosak és jó minőségű takarmányt tudnak adni kisebb odafigyelés mellett is.

Indiai köles:

Hazánkban egy pár éve került forgalomba az indiai köles, ezért újdonságnak számít a gazdák körében.

Az indiai köles egy szubtrópusi növény, amely hozzászokott a nyári meleghez és klímához. Jobban bírja a szárazságot, mint a cirok és jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz. Sokkal levelesebb a szudánifűnél és 60 cm alatt is biztonsággal legeltethető.

A fiatal, 1 méter alatti növény jó minőségű takarmányt ad bugahányás előtt, azonban 1 méter fölött magas lignin tartalmú szárakat növeszt és gyorsan veszít a fehérjetartalmából. Kiváló széna készíthető belőle, a fiatal növény fehérjetartalma elérheti a 16%-ot is. Kaszálás és legeltetés után gyorsan újra sarjad, azonban figyelni kell, az állomány túllegeltetésének elkerülésére, valamint, hogy kaszálásnál a tarló minimum 15-20 cm maradjon.

Fontos, hogy nem tartalmaz toxikus és antinutritív anyagokat, így kimondottan ajánlott lovak legeltetésére és egy nyári szezonban átlagosan kétszer kaszálható. Az elmúlt években a hazai változó nyári körülményekhez kiválóan alkalmazkodott. (itt link)

Mohar:

A mohar meleg igényes, olcsó takarmánynövény kultúra. Rövid tenyészidőszakkal rendelkezik (60-80 nap), ami lehetőséget nyújt, hogy másodvetésként is hasznosítható legyen. Gyengén vagy egyéltalán nem sarjad újra, a várható hozam így egy kaszálásra maximalizálódik.

Finom, vékony szára nagyon könnyen szárad, ezért szénakészítésre kiválóan alkalmas kultúra. Nem tartalmaz toxikus anyagokat, így szakaszos legeltetésre is kitűnő választás. A bugahányás előtt érdemes lekaszálni, mert ekkor optimális a beltartalom a maximális hozam mellet. A növény fenológiai fázisától függően fehérjetartalma 10-16% közé tehető.

Forrás: Németh Paméla, területi képviselő, Sersia Farm Kft.