A legfontosabb tudnivalók a gyepművelésről - 1. rész

Gyepfeltörés

A gyepfeltörés nem más, mint a gyepterületen lévő növények élettevékenységének a megszüntetése egyrészt a növény gyökérzetének elvágásával, másrészt a fotoszintetizáló felületének lefordításával. A gyepfeltörés tehát önmagában tárcsával és lazítóval nem lehetséges, eke nélkül a művelet elképzelhetetlen.  

Maga a műveleti sorrend viszont nem feltétlenül az ekével indul, hogy mivel érdemes indítani, azt elsődlegesen a talaj állapota határozza meg. Egy ősgyep esetében már lehet olyan tömörödött a talajréteg, hogy az ekevasat rögzítő csavarok nem bírnák az extrém igénybevételt. Az ilyen talajt egyáltalán nem javasolt szántani.

Hacsak nem laza, homoktalajról van szó, számolni kell mélytárcsával, nehéz tárcsával, talajlazítóval különböző mélységekben jártatva, majd ezt követően lehet lefordítani a gyep felszínét, tehát a fotoszintetizáló felületet.

Kép felső bal felén ősgyep, jobbról a felújított rész látható (húsmarha legelő).

Milyen esetben érdemes feltörni a gyepet?

A szakirodalom szerint a gyepfeltörés akkor indokolt, hogyha a területen a hasznos növényzet kiritkulása eléri az 50%-ot. Ebben az esetben már nem érdemes próbálkozni felülvetéssel, mert kicsi az esélye, hogy sikerül. Ilyenkor ugyanis a gyomok dominanciája már oly mértékű, hogy nagyon könnyen elnyomja a frissen kelő pázsifüveket, pillangósokat. Ha ez az érték 50% alatt van, abban az esetben még érdemes próbálkozni felülvetéssel.

Milyen időpontokban érdemes feltörni a gyepet?

Természetesen ősszel vagy tavasszal. A vetőmag szempontjából mind a két időszak megfelelő akár felülvetésről, akár telepítésről beszélünk. Ugyanakkor legyünk tisztában azzal, hogy a mélyebben végzett és főleg többszöri talajművelési eljárások, még azok gyors lezárása esetén is fokozzák a talaj nedvességének elvesztését. Ezt mindenképpen vegyük figyelembe az időpont helyes megválasztásánál.

Érdemes vezető elvnek tekinteni azt, hogy egy adott területen mikor szokták a lucernát sikeresen telepíteni. 

Fontos megjegyezni, hogy a klímaváltozás elején, közepén, de biztos, hogy nem a végén járunk. Úgyhogy ezeket az előre meghatározott időszakokat fenntartásokkal kell kezelni, a naptári nap szerinti meghatározásoknak pedig ma már a legkevésbé sem szabad hitelt adni. Sok helyen olvasni még a régi forrásokban, hogy „márciustól április közepéig tart a tavaszi telepítés, a nyár végi-őszi telepítéseket pedig augusztus 20. és szeptember 15-20. között javasolt elvégezni”. Ezek az írások ma már sok esetben nem állják meg a helyüket, mindig az adott év időjárásához kell igazodni. 

Mit érdemes tudni a felülvetésről?

Alapvetően kétféle módszerrel végezhető a felülvetés. 

• Az egyik a direktvetés, amelyet tavasszal és ősszel egyaránt el lehet végezni. 
• A másik a lazításos felülvetés, amely tavasszal nem ajánlott, ugyanis sokkal nagyobb talajfelület kerül megmozgatásra és tavasszal a kiszáradás esélye lényegesen magasabb. Utóbbit tehát inkább augusztus végére, az őszi időszakra érdemes halasztani.

Maga a direktvetés is kétféle módon végezhető el. 

Az egyik, hogy a felülvetendő terület letisztítása után direktvetőgéppel kerülnek a magok a földbe. Ez a legolcsóbb, legegyszerűbb, de a legnagyobb kockázattal járó módszer.

A direktvetőgép előtt mindenképpen javasolt egy fogasolás vagy akár egy tárcsázott, nyitott tárcsaszögekkel. (Tehát nem kitárcsázzuk, hanem megtárcsázzuk, meghasogatjuk a területet!) Ennek a célja, hogy a talaj felső pár centis része, ahova a magok kerülnek egy kicsit lazább legyen, hogy a magok csírázási feltételei (oxigén, csapadék hozzáférhetőség, tápanyagfelvétel) biztosítva legyenek.

Amennyiben szükséges, a tárcsázás, de akár a boronálás is több munkamenetben is elvégezhető.

Vetésnél törekedni kell rá arra, hogy a magok 1 centi mélységre kerüljenek és utána a legtöbbször érdemes hengert is alkalmazni. Kivétel például, ha magasabb agyagtartalmú talajról van szó, amely nedves vagy nagy mennyiségű csapadék várható (50-60 mm). Ilyenkor ugyanis a henger egy felső, erősen tömörödött réteget fog képezni a talaj felszínén, melynek kiszáradása után megcserepesedik, kérgesedik. Ez annál igazabb, minél nagyobb a talajunk agyagtartalma. Ezt követően ezt a kérget a csírázó mag már nem biztos, hogy képes lesz áttörni, a vetés könnyen “befulladhat”.

Altalajlazítással kombinált gyepfelújítás képe a vetés utáni hengerezést követően.

A lazításos felülvetés megfelelő ideje inkább nyár végére, őszre esik.

Általánosságban elmondható, hogy a talaj nedvességtartalma határozza meg, hogy mikor melyik talajművelő eszköz használható. Maga az erőgép lehet, hogy elhúzza a munkaeszközt, viszont közel sem biztos, hogy az megfelelően fog dolgozni.

Amennyiben a talaj nedvességtartalma alkalmas lazításos felülvetésre vagy más néven feketére művelésre, akkor a művelet szintén a talaj letisztításával kezdődik. Ezt követi a talajlazítás 35-40 cm mélyen. 

Sajnos sok esetben a gazdászpálca nem alkalmazható megfelelően, nagyon nehéz megállapítani, hogy milyen mélyen van a teljes tömörödöttség. Azonban általában ez a 35-40 cm mély lazítás megfelelő a további műveletek előkészítéséhez.

A lazítást nyitott szögű tárcsa követi, hengerrel zárva. 

Hogyha - főként a tárcsa segítségével, hiszen az aprít és kever - megfelelően belekevertük a növényi maradványokat  a földbe úgy, hogy az megindulhat az ásványosodás irányába, akkor a vetőágy kialakítása után elvégezhető maga a vetés. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy mindezt nyitott tárcsával (tehát nem kitárcsázásról van szó!), hiszen a cél az, hogy minél több régebbi telepítésű növényt életben tartsunk az új telepítés mellett!

Cikksorozatunk következő részében a vetés legfontosabb tudnivalóiról olvashat ide kattintva!