A takarónövények kiválasztásának alapelvei

Sok termelő számára első nekifutásra leginkább az derül ki, hogy vetni kell valamit azért, hogy a támogatásnak megfeleljen, és a nehéz gazdasági évben az oly fontos pénzösszeghez hozzájuthasson. Emellett szeretnék minél olcsóbban megoldani a zöldítést, hogy a pénzösszegből több maradjon fontos célokra. Ebben az esetben is fontos gondosan tanulmányozni a megfelelés feltételeit, és főképp az engedélyezett fajlistákat, mert a különböző támogatási formák különböző növények használatát engedélyezik, kár lenne nem megfelelő összetételű keverék használatával kockáztatni a támogatási összeghez való hozzáférést.

Elméletben persze mindenki tudja, hogy nem csak a támogatások miatt lenne fontos ezeknek a kultúráknak a használata, de sokan nem szívesen néznek azzal szembe, hogy a mindennapokban megélt problémák milyen szinten vannak kapcsolatban a megszokott, és több évtizede alkalmazott munkamódszerekkel.

Nem jó szembesülni azzal, hogy a legtöbb mezőgazdasági művelésbe vont talajunk nagyon rossz helyzetben van. A sok évtizedes mély talajforgatás, a talajt sokáig csupaszon hagyó vetésforgók, a szervesanyag pótlásának elmaradása elszegényítette talajainkat, kitette az eróziónak. A talajélet hiánya már több módon akadályozza a gazdálkodást, a tápanyagok hozzáférhetősége legyengült, a rossz vízháztartás pedig mind aszályos időszakban, mind nagy esők esetén gondot jelent.

Elmondhatjuk tehát, hogy a jelenlegi helyzetben, főként a klímaváltozás hatásait is beleszámítva, az eddigi munkamódszereinkkel a szakadékba tartunk. Ezt a problémát nem fogjuk tudni megoldani egyedül a precíziós gazdálkodással sem. Az élet hiányát csak élettel tudjuk pótolni.

Az ördögi körből csak egy több elemű talajjavítási stratégiával lehet kitörni. Ennek része a kímélő, sekély talajművelés bevezetése, vagy a direktvetés, a vetésforgó javítása a diverzitás irányában, az állandó talajtakarás lehetőség szerint élő gyökerekkel, a szervesanyag pótlás, és a nagy fajgazdagságú mikrobiális talajoltás.

Ennek a stratégiának lényegi eleme az, hogy okos módon fedjük a talajt. Fel kell tudni mérni, melyik kultúra elé érdemes igényesebb, drágább takarónövénykeveréket tenni, amikor időben is tudunk vetni, hogy a kultúra az elvárható előnyöket prezentálni is tudja. Azt is jól kell mérlegelni, hogy mikor dominálhat a költséghatékonyság döntéseinkben, mert például késői a vetés és örülhetünk, ha valami élő növényzet fedi a talajt.

Egy jó takarónövény, amit megfelelő technológiával termesztünk és terminálunk, sokféle módon segíthet a gazdálkodónak: javítja a talajszerkezetet, megköti a nitrátokat, feltár- és hozzáférhetővé tesz bizonyos tápanyagokat, megtartja a téli csapadékot, illetve elpárologtatja a felesleget. Egy sűrű takarónövény erős gyomelnyomó hatású, és a jól megválasztott közteskultúra egy növényvédelmileg sérülékeny vetésforgót is kiegyenlítetté tud tenni. Így sokféle módon segíthet a növénytermesztés költségeinek csökkentésében.

Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy rosszul választott növénykeverék használata, vagy rossz technológia alkalmazása viszont jelentős kárt okozhat a következő növényi kultúrának, sőt a gyomosító hatás folytán több évre is megkeserítheti a termelő életét.

Ezért elengedhetetlen a döntéshez egy minimális növényismeret és takarónövénystratégia megszerzése.

A keverékek alapvető csoportosítási szempontjai

A használt növénykeverékek a vegetációs idő hossza szerint lehetnek

• rövid, nyári vetésű keverékek, melyek általában egy korai aratás után kerülnek eltelepítésre, és egy őszi kultúra követi őket,
• középhosszú, elfagyó,
• és hosszú vegetációs idejű, áttelelő keverékek.

A különböző növények ideális telepítési ideje különböző, ezért az adott növényi csoportból a lehetséges vetési- és kívánt terminálási időpontnak megfelelőt érdemes választani.

Csoportosíthatjuk a keverékeket szén-nitrogén arány szerint is. Alapvetően a frissebb, fiatalabb növényzet kisebb, az öregebb, ligninesebb pedig nagyobb szén/nitrogén arányú. Egy kisebb szervesanyag tartalmú, esetleg homokosabb talajra érdemesebb nagyobb szén/nitrogén arányú keverékekben gondolkozni, fűfélékkel, facéliával, fészkesvirágzatúakkal.

Normál talajok esetén, nitrogénigényes kultúra elé, ráadásul sok lignines maradványt termelő vetésforgóban jó, ha egy kisebb C/N arányú keverékkel kedvezünk a következő kultúrának és a talaj mikroorganizmusainak. Itt a pillangósok nagy mennyiségű használata elkerülhetetlen, ezek 10-12-es szén-nitrogén arányúak, míg egy gabona, vagy fészkesvirágzatú növény kb. 20, egy keresztesvirágú növény 16-17-es szén-nitrogén arányú.

A legfontosabb célok meghatározása

Amennyiben nem csak a rendeletnek való megfelelés a cél, fontos meghatározni és priorizálni, hogy az elérhető előnyök közül melyek a legfontosabbak a talajtakaró kultúra kiválasztásánál:

• Ha sok nitrogént szeretnénk termelni a következő kultúrák számára, akkor ezekbe a keverékekbe mindenképp használjunk pillangósokat is, megfelelő arányban. Ez azt jelenti, hogy a használt pillangósok teljes dózisához képest legalább 50%-nyit. Ez kiegészíthető facéliával, vagy akár keresztesekkel is, legalábbis azokkal, amelyek nem ligninesednek túl gyorsan, mint a meliorációs retek, a barna- vagy az abesszín mustár.
• Ha sok szént szeretnénk termelni, mert a talaj gyenge szervesanyag tartalmú, akkor ahogy már említettük, magasabb C/N arányú keverékekkel érdemes dolgozni, mint például egy homoki zabos keverék.
• Ha a talajszerkezet javítása a cél, akkor egy többféle gyökértípusú növényekből álló keveréket javasolt használni.

Természetesen a kitűzött célok kombinálhatóak; és egy sok komponensből és legalább 4 növényi családból álló kultúra általában több kedvező hatással is rendelkezik.

A használt növények csoportosítása

Az erre a célra leggyakrabban használt növények felhasználhatóságáról, tulajdonságairól egy összefoglaló táblázatot készítettem, melyben jeleztem az egyes rendeleteknek való megfelelést is.

Összességében négy nagy csoportba osztom a zöldítésre használt növényeket: a fűfélék, a pillangósok, a keresztesek, és az előző csoportokba nem tartozó növények csoportjába.

1. Fűfélék

A talajtakaró keverékekbe használt fűfélék lehetnek

• nyári, melegkedvelők, mint a mohar és a cirokfélék a szudánifűvel egyetemben,
• elfagyó nyárvégi vetésűek, mint a homoki zab,
• és áttelelők, mint az olaszperje vagy az őszi gabonafélék, mint pl. a rozs.

Általában nagyon jó felszíni talajstrukturáló hatással bírnak, de a nem elfagyó fűfélék terminálása problémákat okozhat, és előrehaladott fejlődési szakaszban már magas a szén/nitrogén arányuk. A keverékek besűrítésben, a biomassza növelésében fontos a hatásuk, és amennyiben az adott rendelet nem teszi kötelezővé a fémzárolt vetőmag használatát, olcsón is hozzáférhető vetési célú maggal is dolgozhatunk.

2. Pillangósok

Hazánkban a legtöbb vetésforgó (ha nem számítjuk a területet több évig lekötő lucernát) nagyon kevés pillangós növényt tartalmaz. Ezért a takarónövénykultúrák egyik nagy lehetősége, hogy általuk is képviseltetheti magát a nitrogénmegkötéssel a következő kultúrának, da a takarónövénykeverék többi elemének is nagy hasznot hajtó növénytípus.

A megtermelt nitrogén ezen kívül a talaj mikrobiális életét is aktivizálja, a növényi szerves anyagok komposztálásában is nagy segítség, a keverék szén-nitrogén arányát csökkenti.  A keverékekbe használható pillangós vetőmagok lehetnek nagy- és kismagvúak, és ebből kifolyólag igen nagy- és kedvezően kis vetőmagdózisúak is. (A táblázatból ez jól kiolvasható.)

Mindkét kategóriába tartoznak elfagyó növények, mint pl. a nagyobb magvú tavaszi bükköny és az apróbb alexandriai here, és áttelelő növények is, mint az őszi borsó vagy a bíborhere.

A nagymagvúak használata nagyon előnyös, a vetési időablak szélesebb, és nagy mennyiségű zöldtömeget képesek szolgáltatni, viszont fémzárolt vetőmagként megvásárolva (ha saját teljes dózisukhoz képest is elegendő mennyiségben vannak egy keverékben) drágává teszik a zöldítést. A nagymagvú pillangósok esetében, ha a rendelet nem nyilatkozik másképp, mindenképp érdemes saját termelésű, vagy olcsón megvásárolt maggal dolgozni (pl. a borsó vetési célú mag, vagy saját termelésű lóbab mag).

Sokkal olcsóbb megoldás az apró magvú herefélék használata, viszont a vetési idő beszűkül pl. a melegkedvelő alexandriai herénél. A bíborhere egy olcsó megoldás lenne, és kicsit későbbi vetést is elbír, de nem szabad elfelejteni, hogy a növekedésének jelentős része a következő tavasszal történik, ezért egy tél eleji terminálással a vele járó előnyök nagy részét is elfelejthetjük.

Fontos még szót ejteni két, a hazánkban még kevéssé elterjedt technológiáról, mikor a pillangósokat társnövényként használjuk főnövények mellett. Ez első esetben egyes pillangós növényeket, mint a vörös here, vagy perzsa here a gabona sorközébe vetünk, azok az aratás után fedik a talajt, és a következő évi főnövény előtt lazítanak és nitrogént kötnek meg, ráadásul takarmányként is felhasználhatók.

A másik, nálunk újnak számító technológia az elfagyó (többek között) pillangósok társnövényként használata repcével egyidőben vetve. Ilyen pl. a lóbab meg a lencse, amik nitrogént szolgáltatnak a fejlődő főkultúrának, lazítják, és fedik a főnövények közötti talajt.

3. Keresztes virágúak

Gyors növekedésű, a talajt hamar lefedő növények, amelyek a kezdeti időszakban magas cukor és nitrogéntartalmúak. A talaj nitrát tartalmát jól megkötik, és erős gyökérzetükkel jól lazítják azt. Kis vetőmagdózisuk olcsóvá teszi a használatukat. A bennük lévő glükozinolátok által fonálféreg gyérítő hatásúak, ami növényvédelmi szempontból előnyös lehet. Gabonák előtti hatásuk kedvező lehet, főként, ha szerves trágyát is tudunk kijuttatni, viszont repcés vetésforgókban a használatuk megfontolandó (közvetlen repce után a rendeletek által nem is engedélyezett).

A növények tápanyag és vízellátása szempontjából nagyon fontos mikorrhizákkal kapcsolatba nem lépnek, kukorica előtt pl. csak olyan keverékekbe ajánlott a használatuk, amelyek nagy mennyiségű pillangóst is tartalmaznak, melyek ellensúlyozni tudják a keresztesek hatását.

Jó tudni, hogy a legnagyobb mennyiségben használt fehér mustár a stresszhatásra (pl. meleg, szárazság) gyors generatív szakaszba fordulással, felmagzással reagál, gyomosíthat, és ligninessé válik. Ezért érdemes helyette a hosszabb vegetációs idejű mustárokat használni, mint a barna-, vagy az abesszín mustár. Sokan talajlazító hatása miatt a könnyen elfagyó, magas cukortartalmú meliorációs retket használják legszívesebben ebből a csoportból.

4. Egyéb kétszikű növények

Ezek legfőbb előnye, hogy a keverékeink biodiverzitása, használhatósága fokozható általuk.

Ebbe a csoportba tartozik a facélia, mely apró magja és alacsony vetőmagdózisa folytán kedvelt és elterjedt eleme lett sok takarónövénykeveréknek. A mézontófűfélék közé tartozik, egyetlen főkultúraként használt növénnyel sem mutat rokonságot és növényvédelmi szempontból sem jelent általában veszélyt a többi kultúrára. A talaj felső rétegét a gyökérzete jól átszövi, lazítja. Melegebb teleken elfagyása kétséges.

Két fészkesvirágzatú növényt, a napraforgót és a négermagot is érdemes keverékeinkben használni, ha nem termesztünk amúgy is napraforgót a vetésforgónkban. Pillangósok és keresztesek előtt is megfontolandó a használatuk, mert szklerotíniára érzékenyek. A kevésbé ismert közülük a négermag, ami egy gyors növekedésű, alacsony vetési dózisú, nyári vetésű, jól elfagyó növény, a laza talajokon is jól fejlődik.

Sokan használják még a keserűfűfélék közé tartozó pohánkát keverékeikbe, ami szintén egy érdekes növény, betegségeket, mint pl. a szklerotínia nem terjeszt, viszont nem determinált fejlődése, és gyors magszórása miatt gyomosításra a következő kultúrában hajlamos. Ez kétszikű kultúra, de még a kukorica esetén is komoly gondot jelenthet.

Az utolsó növény a keverékekben újabban megjelenő, ökológiai másodvetésben használható olajlen a lenfélék családjából. Ez egy finom szálú, nyáron is jól telepíthető növény, melynek késői terminálásra a ligninesedő szármaradványai megnehezíthetik a keverék ledolgozását.

A növényeket összesítő táblázat több gyakorlatias szempontot tartalmaz, melyek megkönnyítik a növények összehasonlítását, és keverékekbe történő kiválasztását.

Érdemes tehát a takarónövények használatára stratégiát felépíteni, választásukat jól megfontolni, hogy előnyös hatásaik a lehető legjobban érvényesüljenek.

Aranyoss Éva
Sersia Farm Kft.
www.sersiafarm.hu