A takarmány útifű nagyjából úgy néz ki, mint a lándzsás útifű, amely vadon is nő a legtöbb réten. Az új-zélandi tenyésztők nagyra értékelik bárányaik hizlalására, különösen az emésztőrendszeri paraziták populációira kifejtett bioaktív hatása miatt.
A takarmány útifű jól illik a cikóriához, mivel a cikória inkább nyáron, az útifű pedig inkább ősszel adja a növekedési maximumát. Ezenkívül az útifű kevésbé agresszív más fajokkal szemben, mint a cikória.
Az útifű kora tavasszal is jól növekszik, és jól bírja a nyári szárazságot, bár vízhiány esetén termelése csökken. A cikóriához hasonlóan az útifűnek is van karógyökere, amely magába szívja az ásványi anyagokat, és felviszi azokat a levelekbe. A karógyökereknek köszönhetően olyan jó a szárazságtűrő képessége! Nyári növekedése meglehetősen jelentős. Ezenkívül magas, körülbelül 25% a nyersfehérje tartalma.
Az útifű még virágzási stádiumban sem veszíti el ízletességét, így rugalmasan használható, ilyen szempontból egyszerűbb a használata, mint a cikóriáé, ritkábban legeltetett területeken érdemesebb csak az útifüvet keverni a legelőkeverékhez.
A tanninokban gazdag útifű könnyen kombinálható cikóriával , a megszokott füves-herés keverékekkel, és hosszantartó zöldtakarmányt biztosít.
