Így dolgozunk mi – a Sersia Farm zöldtrágyázással, takarónövényekkel kapcsolatos tanácsadói munkája

„Mindegy tehát, hogy takarókultúrának, zöldtrágyának vagy sorköztakarónak nevezzük, a lényeg: talaj ne maradjon csupaszon. Mert a természet arra törekszik, hogy valamivel befedje a csupasz részeket. És mennyivel könnyebb a dolgunk, ha az a „valami” olyan növény, amelyet mi tudatosan, meghatározott okkal és céllal tettünk oda!”

A Sersia Farm takarónövényekkel kapcsolatos tanácsadási szolgáltatását a terület felelőse, Aranyoss Éva mutatja be. Az interjút kolléganőnk, Koch Judit készítette.


Aranyoss Éva, a Sersia Farm Kft. ügyvezetője

Szakmai pályám kezdetén leginkább állattenyésztési genetikával foglalkoztam. aztán mindinkább kezdett vonzani a talaj, annak javítása növényekkel, szervesanyaggal.

A cégünkön belül az a szerencsés helyzet áll elő, hogy azzal foglalkozunk, ami tényleg érdekel. És mivel többen dolgozunk együtt agrármérnökök, ezért a minket érdeklő szakmai kérdések összesen egy széles tevékenységi portfóliót hoztak létre. Ami a legizgalmasabb, az a különböző területek közti összefüggés. Mivel nincs „telepi vakságunk”, sokszor észre tudunk venni olyan dolgokat is, amelyek a gazdaságban dolgozók figyelmét elkerülik.

Az ilyen jellegű kérdések közül most leginkább az érdekel, hogy az elmúlt évtizedek nem túl szerencsés gazdálkodási gyakorlatát hogy tudjuk kijavítani takarónövényekkel, optimalizált szervesanyag gazdálkodással.

Aranyoss Éva
+36 20 571 9143
info@sersiafarm.hu


“A jól megválasztott és jól gondozott takarónövény képes arra, hogy az árunövények vetésforgójának hiányosságait, a talaj problémáit orvosolja.”

Miért tartjuk fontosnak a takarónövények használatát? Milyen problémákra jelenthetnek megoldást a takarónövények?

A jól megválasztott és jól gondozott takarónövény képes arra, hogy az árunövények vetésforgójának hiányosságait, a talaj problémáit orvosolja. Régen a vetésforgó volt a termelés alapja. Ebben nagyon fontos szerepet játszott az ugar, majd a rendszeresen visszatérő pillangós kultúrák. Ezt felejtettük el az iparszerű gazdálkodásban, és ez most visszaüt: a növények tápanyagellátását ugyan meg tudjuk oldani, de a talajélet, a talajszerkezet pusztul.  Fontos a növényi takarás fenntartása, és a pillangósok visszacsempészése a vetésfogóba; többek között erre valók a takarónövények.

A takarónövények fontos szerepet játszanak a gyommentesítésben is, hiszen általában sűrű vetésű kultúrákról beszélünk, amelyek hatékonyan szorítják vissza a területen megtelepedő gyomokat. Ami viszont a legfontosabb: a zöldtrágya egészséges környezetet és megfelelő tápanyagraktárt biztosít az utána következő főkultúrának. A vegyszerek, a műtrágyázás, a mechanikai beavatkozások ugyanis ideig-óráig javítják a növények életkörülményeit (a vegyszerek és a talajmunka gyommentesítenek, a műtrágyák tápanyagot szolgáltatnak), de arra nem képesek, hogy jó fizikai állapotban, szerkezetileg optimális minőségben, azaz élve tartsák a talajt. Márpedig a talajélet az alapja minden, hosszú távon is fenntartható gazdálkodásnak.

Egy francia szakértő, akitől sokat tanultam, ezt így fogalmazta: úgy kell táplálnunk a talaj mikroorganizmusait, mint ahogyan a kérődző állat bendőjének mikroflóráját. Egyszerűbben szólva: úgy kell etetnünk a talajt, mint egy kérődző állatot.

“A jól működő takarókultúra hektáronként akár 10 tonna szárazanyagot és 200 kg nitrogén hatóanyagot is képes lehet a talajba juttatni…”

Ezt most úgy értsük, hogy a növényt nemcsak a közvetlenül neki juttatott tápanyaggal, hanem a talaj mikroflórája révén is táplálhatjuk?

Igen, ez nagy részben igaz. A jól működő takarókultúra hektáronként akár 10 tonna szárazanyagot és 200 kg nitrogén hatóanyagot is képes lehet a talajba juttatni, ezen kívül a gyökérváladéknak köszönhetően rengeteg egyéb tápanyag feltáródását segíti. A zöldtrágyák áttételesen a tápanyagok kimosódását is gátolják, hiszen a talaj szervesanyag-tartalma arányos a vízmegtartó képességével. A szervesanyag-tartalmat ráadásul könnyebben tudjuk javítani, emelni, mint a humusztartalmat,

Ha ennyire hasznos a zöldtrágya, miért félnek tőle mégis a gazdálkodók?

Azt tapasztaljuk, hogy sokan még mindig kidobott pénznek tartják a zöldtrágyát, nem hiszik el, hogy valóban sokat javít a vetésforgó és a talaj hiányosságain, és ezáltal a nyereséges gazdálkodás egyik pillére lehet.

Magyarországon azt látjuk a legnagyobb problémának, hogy a gazdálkodók nagy része szűk vetésforgóval dolgozik, amelyből gyakran teljesen hiányoznak a talajélet szempontjából hihetetlenül fontos pillangós növények, és a vetésforgók tervezése sem ideális, hiszen elsősorban a felvásárlók, az élelmiszer- és feldolgozóipar igényeit kell kielégíteni. Ez természetesen érthető, de a vetésforgót ettől függetlenül bővíthetjük helyesen alkalmazott zöldtrágya kultúrákkal.

A hangsúly a helyes alkalmazáson van. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a gazdálkodók tudják, hogy az ő területükön, az ő vetésforgójukhoz, az ő technológiai adottságaikhoz milyen keveréket tanácsos kipróbálni. Ha csak a rendeleteknek akarunk megfelelni, és „gyorsan szerzünk valami olcsót”, azzal legtöbbször több bosszúságot és több anyagi kárt okozunk magunknak, mint amennyit a vásárlással megspóroltunk. Márpedig a rossz tapasztalat érthetően eltántorítja a gazdálkodót a további próbálkozástól.

“Komoly gondot okozhat a nem okosan megválasztott zöldtrágya növényegészségügyi szempontból is. Napraforgó előtt például a keresztesvirágúak és a túl sok pillangós használata növeli a szklerotínia kockázatát.”

Valóban okozhatnak gondot a zöldtrágyák? Ha igen, milyeneket?

A zöldtrágyák esetében az egyik leggyakrabban jelentkező probléma az, hogy túlságosan sok vizet vesznek el a területről. A 2019-es év ebből a szempontból rengeteg keserű tapasztalattal járt, hiszen extrém száraz évjárat volt, és az áttelelő, nem kellően korán eldolgozott takarónövények megnehezítették a tavaszi kultúrák dolgát. A saját bőrünkön tanultuk meg, hogy a legbiztonságosabb az, ha a téli fagyot kihasználva, mechanikai beavatkozással rásegítve idejében termináljuk a zöldtrágyákat, mert így csak a mulcs marad meg, amely magában tartja a nedvességet, de nem vonja el azt a talajból úgy, mint az élő növény.

Komoly gondot okozhat a nem okosan megválasztott zöldtrágya növényegészségügyi szempontból is. Napraforgó előtt például a keresztesvirágúak és a túl sok pillangós használata növeli a szklerotínia kockázatát. Kukorica elé sem javasoljuk a kereszteseket, mert erősen visszavetik a tavaszi kultúra kezdeti fejlődését, ami a kukorica sikerének egyik titka. Ugyanígy ismert jelenség a virágzásig a területen hagyott mustár pentozán hatása, vagy a gyors növekedésű kétszikűek gyomosító hatása is – a pohánka például gyakran használt takarónövény, de rendkívül gyorsan fejlődik, elvirágzik és magot szór, de mivel a vonatkozó rendelet szerint a zöldtrágyát legalább 60 napig a területen kell hagyni, így napraforgó előtt például komoly gyomproblémát képes okozni.

Magyarországon még nem tekint vissza hosszú múltra a takarónövények használata. Nincs sok tapasztalatunk, ezért nagyon sok külföldi példát tanulmányozunk, sok szakirodalmat böngészünk, és sok, elsősorban francia gazdálkodóval állunk szakmai kapcsolatban. Arra is figyelnünk kell azonban, hogy a külföldi példákat ne gondolkodás nélkül vegyük át, hanem megfelelően adaptáljuk a magyarországi klímára és gazdálkodási viszonyokra. E tekintetben sokat tanulunk a hazai biogazdálkodóktól, akik növényvédőszerek és műtrágyák használata nélkül kell megoldják a tápanyagutánpótlást és a növényvédelmet is.

“… nincs olyan, hogy ideális zöldtrágyanövény vagy talajtakaró kultúra.”

Milyen a megfelelő talajtakaró kultúra?

A legfontosabb: nincs olyan, hogy ideális zöldtrágyanövény vagy talajtakaró kultúra. Az optimális megoldás gazdaságról gazdaságra változik, és általában egyedileg, a partnerrel együttműködésben állítjuk össze. Általános ismérveket azonban természetesen tudok sorolni. A legfontosabb: ne tegyünk kárt, ez a vezérelv. A cél az, hogy a következő kultúra igényeinek megfelelően javítsuk a talajt, és orvosoljuk azokat a problémákat, amelyeket a gazdálkodó partner elmondása alapján megismerünk.

A megfelelő talajtakaró kultúra összhangban van a vetésforgóval, kiegészíti azt: megköti az előző kultúra által otthagyott tápanyagot, jó előveteményként tápanyagot szolgáltat az őt követő kultúrának, és nem szárítja túl a talajt, továbbá nem terjeszti a vetésforgó fő növényeinek betegségeit. Javítja a talaj hibáit: lazít, javítja a talaj szerkezetét, takarja a talajt az erózió, a gyomosodás, a túlmelegedés ellen. És ami szintén rendkívül fontos: beilleszthető a gazdaság technológiai rendszerébe.

sersia_farm_talajszelveny_vizsgalat_pusztaszabolcs_2018
“Először is azt kell megtudnunk, mi a gazdálkodó fő problémája a területen, milyen alaphelyzetre kell megoldást találnunk. Ehhez általában ajánljuk egy talajszelvény-vizsgálat elvégzését.”

Hogyan kell elképzelni azt a folyamatot, amelynek során az ügyféllel együtt kitaláljátok, milyen zöldtrágyakeverékkel tudna a legtöbbet elérni?

A legfontosabb, ahogyan az előbb is említettem: nincs univerzális recept, nincs ideális takarónövény, nem szabad rutinból dolgozni. Először is azt kell megtudnunk, mi a gazdálkodó fő problémája a területen, milyen alaphelyzetre kell megoldást találnunk.

Ehhez általában ajánljuk egy talajszelvény-vizsgálat elvégzését – ha nem is két méter mély nagy szelvényben, de legalábbis művelési mélységben. A zöldtrágyázás tekintetében azért fontos megértenünk a talajunk működését, mert a legjobb szándék ellenére sem tudunk mindent kizárólag takarónövényekkel megoldani. Néha muszáj bevetni a lazítót, de ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen mélységben érdemes dolgozni, pontosan kell látnunk, hol található a tömörödött réteg. A kellő időpontban és kellő mélységben végzett lazítással azután szinte megágyazunk a zöldtrágyanövények jótékony munkájának.

Ha már van képünk a talajéletről, következhetnek az agrotechnikai kérdések. Milyen gyomproblémákkal találkozik a területen a gazda? Mi az elővetemény a területen? Milyen növényvédelmi kezeléseket végzett az előveteményben, amelynek esetleges tartamhatása befolyásolhatja a takarónövény fejlődését? Milyen vetőgéppel tudja elvetni a zöldtrágyát? Meddig maradhat fent a takarókultúra a területen? Hogyan tervezik/tudják terminálni? Mi lesz az utóvetemény? Van-e szervesanyag-utánpótlás? Van-e lehetőség saját vetőmagot termeszteni?

Ezeket a kérdéseket tekintjük át a partnerrel, ezek mentén, tulajdonképpen egyfajta „szűkítéses” módszerrel, mondhatni: kizárásos alapon alakul ki a gyakorlatilag teljesen testreszabott megoldás.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ha már csinálunk valamit, azt ne csak a rendeletnek történő megfelelés miatt csináljuk, hanem igyekezzünk valami pozitívat létrehozni.

Miért kell ezt ennyire bonyolítani? Sokan vetnek mustárt olajretekkel: egyszerű, megbízhatóan teljesít, lazítja a talajt, megfelel a rendeleti előírásoknak – kell ennél több?

A mustár és az olajretek kombinációja valóban jó megoldás – egy a sok közül, ráadásul nagyon jó eredményeket hoz például burgonya elé vetve, főleg ha szervestrágyával is meg tudjuk támogatni. De itt sem szabad könnyelműen dönteni: érdemes figyelni arra, hogy mindkét fajból nematóda-rezisztens fajtát válasszunk. Napraforgó és kukorica elé azonban – ahogyan az előbb is említettük – nem ajánljuk, akármennyire is megfelel a rendeleteknek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ha már csinálunk valamit, azt ne csak a rendeletnek történő megfelelés miatt csináljuk, hanem igyekezzünk valami pozitívat létrehozni.

Rendben, akkor emeljünk ki néhány szempontot az imént felsoroltak közül. Miért nem mindegy, hogy mi után kerül ki a zöldtrágya?

Ez elsősorban a tervezhető vetési idő miatt fontos információ. Amikor azt kérdezik tőlünk a partnereink, hogy hová tegyék a zöldtrágyát a vetésforgóban, mindig azt mondjuk: oda, ahol elég ideje lesz ahhoz, hogy tegye a dolgát. Gabona és repce közé nem ideális zöldtrágyát vetni, mert nagy eséllyel nem lesz ideje megfelelően kikelni, így viszont a legjobb szándékkal elvetett mag is pénzkidobás csupán. Ez fordítva is igaz: repce után, gabona előtt sem biztos, hogy jó eredményeket érünk el.

Az elővetemény fontos lehet akkor is, ha a takarónövényként vetett kultúrát sorközbe vetjük. A zöldtrágyákkal kapcsolatban ugyanis a gazda legnagyobb mumusa a nyári forróság és szárazság, ami egy csapásra teljesen keresztülhúzhatja a terveket. A sorközbe vetett zöldtrágyával pontosan ezt a szárazság okozta kelési problémákat tudjuk kiküszöbölni.

“… a pillangós összetevők igen drágák. (…) Ezért javasoljuk mindenkinek, hogy ha teheti, a nagyobb dózisban használt, nagymagvú zöldtrágyavetőmagokat – például a borsót és a lóbabot – termessze meg saját maga.”

És persze nagyon fontos az is, hogy mi következik a zöldtrágya után, igaz?

Így van, ez magától értetődő. Nyilván mást tanácsos használni kukorica, napraforgó és burgonya előtt. A gabona és a repce utóvetemény is kizár bizonyos fajokat. Fontos azt is végiggondolni, hogy az utóvetemény milyen mennyiségben igényel nitrogént, ez ugyanis irányt szabhat annak, hogy mennyi és milyen fajú pillangós összetevővel tervezzünk. A kukorica mindenképpen meghálálja a pillangós előveteményt, de két gabona között is jótékony hatása van az ilyen fajta nitrogén-utánpótlásnak.

Megint másképp kell azonban gondolkodnunk, ha az adott gazdaság maga termel szervestrágyát, vagy tud beszerezni. A szervestrágyázott területekre kerülő zöldtrágyakeverékben megengedőbbek lehetünk a pillangósok mennyiségével kapcsolatosan.

És miért lehet fontos a saját vetőmag termesztése?

A magyarországi gazdák egyik fő – és érthető – kifogása a készen vásárolt zöldtrágyakeverékek ellen az, hogy a pillangós összetevők miatt igen drágák. A pillangósok viszont igen fontos szerepet játszanak a talajjavításban és a vetésforgó hiányosságainak kiküszöbölésében. Ezért javasoljuk mindenkinek, hogy ha teheti, a nagyobb dózisban használt, nagymagvú zöldtrágyavetőmagokat – például a borsót és a lóbabot – termessze meg saját maga.

“Ha az elfagyó keverékeket egy fagyos téli napon mechanikailag, késes-pálcás hengerrel eldolgozzuk, egészen biztosan elbomlanak.”

Hogyan bánjunk a zöldtrágyakultúrákkal?

Az elvégezhető műveleteket mindig az aktuális rendeletek határozzák meg. Azonban azt mindig javasoljuk, hogy ha van rá lehetőség, vetés környékén, közvetlenül vetés előtt, vagy ha másképpen nem megy, akkor állományba juttassunk ki kis mennyiségű érett, kezelt, komposztált szervestrágyát. Ezzel természetesen nem elsősorban a zöldtrágyanövényt szeretnénk táplálni, hanem az utána következő főkultúrának teremtünk optimális körülményeket.

A terminálással kapcsolatban az az általános tapasztalatunk, hogy a magyarországi klímán elsősorban az elfagyó keverékekkel könnyű dolgozni. (Ez alól az az eset jelenthet kivételt, amikor tavasszal nagyon későn vetünk – például csemegekukoricát. Ilyenkor nem okoz gondot az áttelelő zöldtrágya.) Ha ezeket egy fagyos téli napon mechanikailag, késes-pálcás hengerrel (vagy tárcsával sekélyen kétszer) eldolgozzuk, akkor egészen biztosan elbomlanak, így nem kockáztatjuk azt, hogy tavasz elején a még élő zöldtrágya elszívja a nedvességet a tavaszi kultúra elől. Ez kíméletes, természetes, biztonságos megoldás. Természetesen használhatunk vegyi terminálást is, de az sem mindenható, annak is megvannak a technikai nehézségei.

Kinek ajánlod elsősorban a zöldtrágyák kipróbálását, alkalmazását?

Alapvetően minden gazdálkodónak. Szántóföldi növénytermesztőknek egyértelműen, erről szólt ugyebár a beszélgetésünk. De az állattartóknak is mindig azt tanácsoljuk, amikor takarmánykultúráikat megtervezik, hogy az állatok takarmányozása mellett gondoljanak a talajélet fenntartására, javítására is. Igaz, ők nem zöldtrágyának nevezik az ilyen kultúrákat, hanem szenázsnak vagy kaszálónak, de ezeknek a kultúráknak a gyökérzete gyakorlatilag gyökértrágyaként szolgál a talaj számára.

Ami pedig a gyümölcs- vagy szőlőtermesztőket illeti, egyre többen használnak sorköztakaró kultúrákat, amely könnyebbé teszi számukra a gép munkát is, hiszen a növénnyel fedett sorközben sokkal könnyebben halad a munkagép.

Mindegy tehát, hogy takarókultúrának, zöldtrágyának vagy sorköztakarónak nevezzük, a lényeg: talaj ne maradjon csupaszon. Mindig legyen a területen valami olyan, ami az adott vetésforgó hiányosságait javítja, az adott területen tapasztalt problémákat orvosolja. Mert a természet arra törekszik, hogy valamivel befedje a csupasz részeket. És mennyivel könnyebb a dolgunk, ha az a „valami” olyan növény, amelyet mi tudatosan, meghatározott okkal és céllal tettünk oda!

“… együtt gondolkodunk, tanácsot adunk, együttműködünk a partnereinkkel.”

Összefoglalásul: mi az, amiben a Sersia Farm szerinted egyénit, különlegeset kínál?

A legfontosabb talán az, hogy mi nem egyszerűen termékeket adunk el – hanem együtt gondolkodunk, tanácsot adunk, együttműködünk a partnereinkkel. Minden esetben az adott gazdaságban, az adott területen optimális megoldásokat keressük. Meghatározzuk a megoldandó helyzetet és az elérendő célokat, kizárjuk azokat a lehetőségeket, amelyek a vetésforgó vagy a rendelkezésre álló technológia miatt nem alkalmazhatóak, és így jutunk el a teljesen személyre szabott képlethez. 

A kívánt cél eléréséhez saját kész vetőmagkeverékeinket is tudjuk ajánlani, illetve megfelelő tételnagyság esetén egyedi terméket is tudunk keverni partnereinknek.

Ajánlott termékeink a témában


Máshol is beszélünk a takarónövényekről…

Sajtószemle

“A gazdálkodók nagy része nagyon leszűkített vetésforgóval, a talajt hosszú ideig csupaszon hagyva, forgatásos, a talajt szárító talajműveléssel, szervestrágya használata nélkül dolgozik. Hogy miért baj ez? Mert így a talaj tömörödötté válik, csak egyre nagyobb gépi erővel művelhető, és nem tudja kiegyenlíteni az aszályos és a túl csapadékos évek terméskárosító hatását. A humusztartalom kimutatható mértékben csökken, azonos terméseredményt csak egyre magasabb műtrágyahasználattal lehet elérni.
Át kell tehát gondoljuk az alapokat. Az új technológiákat, gépeket, vegyszereket racionális irányvonalat követve, a talaj igényeit ismerve kell felhasználnunk.”

Talajjavítás: csodavárás helyett racionális gondolkodás és cselekvés címmel 2019 májusában az Agrárágazat magazinban átfogó cikkben mutattuk be komplex talajjavító programunkat.

“A talajjavító mezőgazdasági gyakorlat alapja a szemléletváltás, mégpedig három fő ponton: a talajművelés, a tápanyag- (pontosabban a szervesanyag-) gazdálkodás és a vetésforgó terén. A józan paraszti ész és a megfigyelőképesség a gazdálkodó legjobb eszközei, minden egyéb felszerelést, gépet megelőzve ezeket kell használnia.”

Hogyan bánjunk jól földjeinkkel? című írásunk 2017. májusában jelent meg az Agrárágazat magazinban.

További kérdése van?